A beépített tűzoltó berendezés olyan tűzvédelmi eszköz, mely a tűz helyszínén, az épület szerkezetébe beépítve végzi el a feladatát.
Előnye, hogy a teljes védett terület folyamatos felügyelet alatt áll, a rendelkezésre álló paraméterek alapján, objektíven értékeli az adatokat. A beépített berendezések teszik lehetővé a legkorábbi jelzés és beavatkozás lehetőségét, mely a legcélszerűbb és leghatékonyabb lehet, az emberi életek veszélyeztetése nélkül.
Hátránya a viszonylagos drágaság, folyamatosan ellenőrizni és karbantartani kell, felszerelése általában építészeti átalakítást igényel. 100%-os biztonságot nem nyújt, mivel a berendezések műszaki meghibásodása nem zárható ki.
Sprinkler
A sprinkler berendezés beépített, önműködő, vízzel oltó zuhanyberendezés, mely tűzjelzőként is funkcionál. A védett területen csőhálózatot építenek ki, melyen szórófejek vannak. A szórófejek készenléti állapotban le vannak zárva egy hőre oldódó elemmel. A vezetékrendszer nyomás alatt van. Tűz esetén a fejlődő hő kioldja a záróelemet és megnyílik a szelep. A nyomásesés riasztást ad.
A berendezés elemei a sprinklerközpont, a csőhálózat, a szórófej. A szórófej lövőkéből, az ezt lezáró, hő hatására nyitó elemből elemből és a szórótányérból áll.
A sprinkler berendezés kockázati osztályai:
LH ( Light Hazard ) – kis kockázat – Csekély tűzterhelésű és éghetőségű helyiségek
OH ( Ordinary Hazard )- közepes kockázat – közepes tűzterhelésű és éghetőségű anyagok feldolgozása és gyártása
HHP ( High Hazardm Process ) – Nagy kockázat, gyártás – Nagy kockázatú tevékenység nagy tűzterhelésű könnyen éghető anyag felhasználása
HHS ( High Hazard, Storage ) – Nagy kockázat, tárolás – Nagy tűzterhelésű könnyen éghető anyag tárolása
A nedves rendszer csőhálózata nyomás alatti vízzel van feltöltve. Nagy hőingadozású építményeknél alkalmazzák a száraz rendszerű sprinkler berendezést, ilyenkor a szórófej nyításakor a sűrített levegő távozik, és a nyomáscsökkentés elindítja a vízbetáplálást, majd az oltást.
Forrás: Wikipedia